MINDENKI, MINDENKI, MINDENKI-EGYFORMA....
MERT ÚGY KÉNE, HA NEM VOLNA,
HA NEM LENNÉL, KI PÓTOLNA
MERT MINDENKI, MÁSKÉPPEN EGYFORMA
MERT ÚGY KÉNE, HA NEM VOLNA,
HA NEM LENNÉL, KI PÓTOLNA
MERT MINDENKI, MÁSKÉPPEN EGYFORMA

FOGADKOZOL, MEG FELETKEZEL, MEG
TÁGRA NYÍLT SZEMEKKEL SZERETKEZEL
ÖRDÖGGEL PAROLÁLSZ,
MENNYEKKEL SZARUL ÁLLSZ
BŰNÖS VAGY, HIÁBA FELLEBBEZEL
BÉRMÁKOZOL, MEG TEMETKEZEL, MEG
ELMÚLÁSOKBÓL MERÍTKEZEL
SZENTTÉ AVATNAK
MÁGLYÁRA RAKNAK, MÉGIS
ÚJABB KÖRÖKRE JELENTKEZEL
MERT ÚGY KÉNE, HA NEM VOLNA,
HA NEM LENNÉL, KI PÓTOLNA
MERT MINDENKI, MÁSKÉPPEN EGYFORMA
MERT ÚGY KÉNE, HA NEM VOLNA,
HA NEM LENNÉL, KI PÓTOLNA
MERT MINDENKI, MÁSKÉPPEN EGYFORMA

PÁRTOSKODÁS MEG PERESKEDÉS
MEG ELŐRE ELTERVELT NÉPFELKELÉS
KÉPLÉKENY VAGY MINT A LÁVA LÁMPA
ANNYI IGAZSÁGRA MENT ITT A
FELESKETÉS
ÁTVÁLTOZÁS MEG HASONULÁS MEG
ÖNÖNMAGUNKKAL VALÓ TALÁLKOZÁS
KIRÁLYOK BOLONDJA
BOLONDOK KIRÁLYA
SZABAD A PÁLYA, TIED AZ ELŐADÁS
MINDENKI, MINDENKI, MINDENKI-EGYFORMA....
MAGAMBAN MONDOM MAGAMNAK, GONDOM KEVÉS
ÉS AMI MARADT, AZ IS INKÁBB CSAK A LEVÉS
VAGYOK, HOGY LEGYEK, TESZEK, HOGY TEGYEK
NEM IS REMÉLTEM, MESÉS KIS SZABADESÉS
MERT ÚGY KÉNE, HA NEM VOLNA,
HA NEM LENNÉL, KI PÓTOLNA
MERT MINDENKI, MÁSKÉPPEN EGYFORMA
MERT ÚGY KÉNE, HA NEM VOLNA,
HA NEM LENNÉL, KI PÓTOLNA
MERT MINDENKI, MÁSKÉPPEN EGYFORMA
MINDENHOL MÁSKÉPPEN EGYFORMA
MINDEN KOR MÁSKÉPPEN EGYFORMA

Mint útvesztett vándoré,
mikor végre hazatér,
olyan lett az életem,
mióta megjöttél.
Világot bejártam,
holmi kék madarakért,
vakon vagdalóztam,
pedig te benne rejtőztél:
ezer gyógynövényben,
szőlőnek levében,
vakító sarki fényben,
világok törvényében,
gyémánt fényű kőben,
illatos mezőben,
csókba csomagolva,
titkos értékmegőrzőkben.

Amíg el nem jöttél értem,
oly észrevétlen éltem,
mint egy villanás a térben,
hangaszál a szélben.
Az éjszakákba burkolózva,
a nappaloktól féltem,
de te elhagytál,
ha akartalak
s megkaptalak, ha kértem.

Minden hajnalhasadásban,
pitypang fújásában,
éber virrasztásban,
majd az ágyba zuhanásban.
Szépet, hogyha írtam,
boldogan, ha sírtam,
mennyeken túl és innen,
te voltál s vagy a minden!
Megadom magam,
harcolnom nincs is miért,
legyőztél
s az életem már a tiéd.
Indoklást talál,
lassanként minden miért,
puha hajlandóságaim
mára már mind a tiéd.

Amíg el nem jöttél értem,
oly észrevétlen éltem,
mint egy villanás a térben,
hangaszál a szélben.
Az éjszakákba burkolózva,
a nappaloktól féltem,
de te elhagytál,
ha akartalak
s megkaptalak, ha kértem.