All the mornings, are all the same
And every evening, again and again
But after midnight, you come alive
You want yourself with me, superstar
Killer instinct, by the needle
Bleeding heartaches, but you're not able
Crucifixion, in the distance
Trigger happy, nonexistence
Rock star, 'cause this is what you are
A fucking rock star, you can do as you like
And rock stars never die
All the mornings are all the same
And every evening, again and again
But after midnight, you come alive
You done fucked up, superstar
Rock star, 'cause this is what you like
Rock star, you can do as you like
Rock stars never die
Hello, I'm a rock star, so tell me what you are
Hello, she's a rock star, so tell me what you like
Are you a loser? (No)
Are you an abuser? (No)
You're a what? What? What? What?
A motherfucking rock star
Rock star, 'cause this is what you are
A fucking rock star, you can do as you like
'Cause rock stars never cry
Rock star, 'cause this is what you are
A fucking rock star, you can do as you like
'Cause rock stars, they never die

Felmászni a csúcsra, 
hogy az a cél,
de vigyázz, meg ne szédülj, 
fönt nagy a szél!
Az idő eldönti majd, 
mi mennyit ér,
nem mindig az nyeri a csatát, 
ki sose fél!

Gyere késsel, ésszel, érvvel,
tudom, hogy erre vársz.
Már régóta nem érzem, 
bármit is csinálsz.
Én inkább odébb állok, 
hogy szebb legyen a kép.
Ködös az igazság, 
mikor mocsárban élsz.

Mondd, kinek vessek ágyat,
pitét kinek süssek, lágyat?
Ha már nem szeretsz,
ha már velem nem lehetsz?

Mondd csak, 
kinek higgyem el, hogy
egyszer minden gondunk elfogy,
és ha túl nagy is a tét,
hogy csak játék az egész?

Óvatosan hátrálj, 
ha megreped a jég,
és rohanj a mezőről, 
ha megdörren az ég!
Bátornak születtél,
tudom, annak tartanak,
de hányszor mész még vissza,
ahol bántanak?

Elég a késből, észből, érvből,
mondom, hogy elég!
Ha nem játszol a tűzzel,
az magától elég.
Én csöndben odébbállok, 
hogy szebb legyen a kép.
Ködös az igazság, 
mikor mocsárban élsz!

Mondd, kinek vessek ágyat,
pitét kinek süssek, lágyat?
Ha már nem szeretsz,
ha már velem nem lehetsz?

Mondd csak, 
kinek higgyem el, hogy
egyszer minden gondunk elfogy,
és ha túl nagy is a tét,
hogy csak játék az egész?

olyan jó ez a csend, idebent.
Csak a saját világodban 
ne légy idegen!
Isten se tudja, 
hol a fent, hol a lent.
Milyen jó ez a csend, idebent!

Hogyha igazat mondasz,
hadd lássam a szemedet!
Nem loptál még soha?
Had’ lássam a kezedet!
Játékban vagy még,
mondjad be a nevedet,
vagy sikíts egyet,
ha élnél még egy keveset!

Akciós mennyországba
pontokat gyűjtök,
lassan fel sem álltok,
olyan sokat ültök…
Negyven fölött, 
jön a minden mentes,
hatvan fölött, 
meg már a sors a hentes.

Ha nincs semmi baj,
had’ lássam a leletet!
Ha mindjárt vége?
Toljad fel a kreditet!
Sovány vigasz vagy,
egy kövér világban,
kétszer annyit ettem,
mint amennyit kívántam.

Mi legyen a jel, 
amire odafigyel?
Amikor állj, 
hogy bekiabálj?
Mert van az a szó, 
ami odavaló,
ha ő menne tovább, 
de te kiszállsz…


Ha hozzám beszélsz,
emeld fel a fejedet!
Idegbeteg vagy?
Ereszd ki a szelepet!
Felvállalsz végre,
fogjad meg a kezemet,
hogyha velem szexelsz,
had’ lássam a szemedet!

Hagyjad csak, mondta,
senkinek sem kell!
Hazakönyörög ő majd,
másnap reggel!
Nem baszunk, nem bújunk,
nem beszélünk,
már mást is csak
másoknak remélünk.

Nem vagy szuperhős,
ne told túl a szereped!
Boldogságot akarsz?
Felejtsd el a szereket!
A szlogenek lassan elkopnak,
legalább addig szeress,
amíg leszoplak!

Ébressz fel majd, hogyha végre
(Most hordozzam el,
dolgozzam fel,
magamhoz láncoljam,
oldozzam el?)
túléltünk mindent, és vége!

Mi legyen a jel, 
amire odafigyel?
Amikor állj, 
hogy bekiabálj?
Mert van az a szó, 
ami odavaló,
ha ő menne tovább, 
de te kiszállsz…


Amíg te örvendeztél a tavaszon,
nekem begörcsölt az ujjam
a ravaszon.
Sovány vigasz vagy,
egy kövér világban,
kétszer annyit ettem,
mint amennyit kívántam.

Ha nincs semmi baj,
had’ lássam a leletet!
Ha mindjárt itt a vége,
toljad fel a kreditet!
Isten eltűnt, 
a Megváltó hisztis,
pitiáner, kis 
apokalipszis!

Ébressz fel majd, hogyha végre
(Most hordozzam el,
dolgozzam fel,
magamhoz láncoljam,
oldozzam el?)
túléltünk mindent, és vége!

Mi legyen a jel, 
amire odafigyel?
Amikor állj, 
hogy bekiabálj?
Mert van az a szó, 
ami odavaló,
ha ő menne tovább, 
de te kiszállsz…

Menjél csak, menjél csak
Dobd el az álmunkat
Mire vársz, mire vágysz?
Itt talán nincs semmi a számodra

Gyenge vagy, tudom az vagy
Nekem ne mondjad
Menjél csak, menjél csak
Dobd el az álmunkat

Ha így akarod, fordulj el
Ha így akarod, többet ne hívj fel
Ha így akarod, vidd a napot
Egy más világba húzd le a szarod

Lesz majd Újpest kettő
Másik Deák tér
Lesz majd belőlem is egy másik
Aki majd ugyanúgy élt

Hallom finomabb ott a fanta
Mindent értek már
Menjél csak, menjél csak
Dobd el az álmunkat

Ha így akarod, fordulj el
Ha így akarod, többet ne hívj fel
Ha így akarod, vidd a napot
Egy más világba húzd le a szarod

Nyúlsz egy kéz után
Érezned kell
Hogy még mi vár?

Nincs rá szó
Egy vágy fog el
Ajtókon át a csend figyel

Ne tudja más!
Nem tudja más

Bújj közel hozzám!
Éreznem kell, hogy mit kívánsz
S ha vége már
Nem tudja más

Jöjjön 100 év magány ezután
És én itt várok Rád
Egy Életen át!

Megfeszül ha vársz
Éjszakákon át
A köd szitál
És nem találsz
Már nem találsz

És nem találsz
Hiába vágysz

Kelek, fekszem, eszek, teszek, megyek-megyek-megyek, élek
kérlek, lépek, jobb lesz tényleg, tudom-tudom-tudom-tudom, félek

Ref.:
Mozdulatlan ülök szépen,
Semmi sincs de mégis félek
Á, ne csináld!
Azt mondtad, hogy jó lesz nekem
Sóhajts nagyot, hunyd be szemed!
Mondd mégis mi a terved?
Velem!


De tavasz után, majd jön a nyár
És akkor meglátjuk majd
Amit mindenki várt

Aztán sok ősz után majd megtör a tél
Nekem innentől ebből már ennyi elég!

Nap-nap után egyre hosszabb az éj
S te már elhinnét bármit csak, hogy ne félj
Úgy volt, hogy megvolt már minden
Mondd, mennyi a még?
Nekem innentől belőled már ennyi elég!

Ittam a borból és szívtam a porból
És vártam, hogy ettől majd homlokon csókol
A múzsa, az ördög, az angyal, az Isten
De szédülten összehánytam az ingem

És úgy mentem templomba Szilveszter éjjel
Szódásszifonomban cseppfolyós fénnyel
És pár száz forintot a fiúnak adtam
Elmondtam neki, hogy mire jutottam:

Mentem amerre hívtak szeles utak
Bolond lyukból húztam bolond csíkokat

Aztán pont lettem egy oszthatatlan darab
Aztán játszottam gömbvillámosat
És egyszer csak összegörbült az Ég
De 3 dimenzó semmit sem ér

Láttam olyan energiamezőket
Olyan végtelen rezgést éreztem Tőled

De hol vagy, most például hol vagy?
Hova menjek egy ilyen tudással holnap?
Hogy legyen összerakva a kép?
Hogy legyen minden egyszerű és szép?

Hogy lennék boldog én lelki szegényen
Ha túl lendültem már az egészen?

Látszik még valami látszik
Pompei és Nagaszaki remekül látszik
Hát látszódjék én is látszódék rajtam
Hogy nem vagyok kész
Csak tudni akartam:

Miért kell nekem a hülyeséget nyomni
És miért kell előttem titkolózni
Tegyél a vérző kollektív tudatba
Hadd legyek én a tamponja

De ha jól van, így szerinted jól van
Akkor nem szóltam, bocsánat bekussoltam
Ó én nem kérem vissza, tartsd meg a pénzt
Gyújtok egy gyertyát beteszem a kést

Felejtsd el fiú, amiket mondtam
A húrelméletről nem így gondoltam

Elmentem érted, de te nem voltál ott
Mert neked ez kellett ó, ez kellett
Szóltam ezerszer, de te nem szóltál
Mert neked ez kellett ó, ez kellett

Ezer éven és napon át
Neked csak ez kellett ó, ez kellett
Kértelek szépen, elfordultál
Mert neked ez kellett ó, ez kellett

Túl sok már ez a világ
Túl sok, hogy a vállamra vegyem
Ilyenkor én hozzád bújok
S inkább csak hagyom, hogy legyen

Mert szerelem nélkül a világban
Mindent benő a gyom
Hiszen megfojt a karjaival
Akkor, ha nagyon hagyom
S én nagyon hagyom

Kerestelek, de te elbújtál
Mert neked ez kellett ó, ez kellett
Kértelek szépen, meg se mozdultál
Mert neked ez kellett ó, ez kellett

Ezer év és ezer életen át
Neked csak ez kellett ó, ez kellett
Hozzád bújtam, de te eltoltál
Mert neked ez kellett ó, ez kellett

Túl sok már ez a világ
Túl sok, hogy a vállamra vegyem
Ilyenkor én hozzád bújok
S inkább csak hagyom, hogy legyen

Mert szerelem nélkül a világban
Mindent benő a gyom
Hiszen megfojt a karjaival
Akkor, ha nagyon hagyom
S én nagyon hagyom

S ha eljönne mégis a világvége
Egy kislámpa még maradjon égve
S ha vad, nagy vihar kerekedne
Te csak kapaszkodj bele a fenekembe

Túl sok már ez a világ
Túl sok, hogy a vállamra vegyem
Ilyenkor én hozzád bújok
S inkább csak hagyom, hogy legyen

Mert szerelem nélkül a világban
Mindent benő a gyom
Hiszen megfojt a karjaival
Akkor, ha nagyon hagyom
S én nagyon hagyom