Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!
Majd az unokáknak, mikor körbeállnak,
mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak,
hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!
Kezdjetek szeretni, hogy legyen min nevetni,
hogy milyen bolond voltam, hogy neked udvaroltam.
Neked udvaroltam, az öledbe borultam,
többé el sem tudtam menni, kezdjetek szeretni!
Kezdjetek nevetni, csak semmi melodráma!
Senki bele nem halt még komédiába.
Ripacsok, színészek, az élet a tiétek!
Minek ölre menni, kezdjetek szeretni!
Jó néha, sötétben Holdat nézni,
hosszan egy távoli csillagot igézni…
Jó néha fázni, semmin elmélázni,
tavaszi esőben, olykor bőrig ázni.
Tele szájjal enni, hangosan szeretni,
jó néha magamat, csak úgy elnevetni.
Sírni, ha fáj, remegni, ha félek,
olyan jó néha, érezni, hogy élek.
Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni.
Az utolsó órában, mikor már megbántam.
Ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam,
hogy elmúlt az élet, kezdjetek el élni!